Az első fog

Igen igen, kérem szépen: Richárd csatlakozott az egyfogúak táborához. 5 hónapos és 2 napos korában a hajnali nemalvós reggeli tornázós hancúr közben fedeztem fel, hogy kibújt a jobb alsó nagymetszője. Az éle már kint van. Nyűgös persze nem a fog kibújása előtt volt hanem most utána az.... lehet jön a második számú....

Ricsi 5 hónapos

Nem vagyok valami szorgos blogíró. De most ugye hónapfordulója volt Richárdunknak úgyhogy ildomos beszámolni a paraméterekről és produkciókról. Tehát: Kiffiam 6340 gr 68 cm (házi mérés). Hasról hátra fordulást gyakorolja néha néha, de hátról hasra továbbra sem fordul át, viszont kitekerdik és csak nagyon picike kellene az átforduláshoz. Új, hogy négykézlábra áll és hintázik kicsit. Már képes helyváltoztató mozgásra is, nem is tudom hogyan, valami kúszás félével. Tehát már semmi sincs biztonságban ami a földön van. Egyelőre még mindig anyatejen él a gyermek. Párszor már kóstolt alma ill. baracklevet, csak hogy szokja. Lelkesedése elég mérsékelt.

Tegnap végre belátogattunk apa dolgozójába, na hát ott is mint mindenhol nagy sikere volt a gyereknek, milyen szép, milyen nagy, milyen aranyos stb stb az én mellem meg dagad a büszkeségtől ezerrel.

A gyerek alvókája elég rapszódikus. Nap közben néha hisztizik amikor lerakom aludni, pedig láthatóan álmos, máskor meg kis nézelődés után alukál másfél órát (pl. most is, azért tudok blogolni). Éjszakai alvás egész normális, néha még hajnalban is visszaalszik és akkor szunya van fél 9 -ig is akár.

Hét végén voltunk Tihanyban. Apa konferenciázott. Tervek szerint mi addig strandoltunk volna. Nos az időjárás ezt nem engedte, úgyhogy Balcsi parti sétálás és ücsörgés lett belőle. Minden esetre jól éreztük magunkat. Persze idegen helyen az alvás nem volt az igazi, Manócsk a fél éjszakát közöttünk töltötte. Nem baj, majd a telken gyakoroljuk a máshol alvás művészetét. Mert igen igen bizony apát sikerült rábeszélni, hogy egy hétre lemenjünk Szigetszentmártonba "nyaralni". Már nagyon várom. Remélem az idő is jó lesz.

És íme egy kép az öthónapos kissrácról:

Ricsi születése

Húúú nagyon le vagyok ám maradva. Ricsi már elmúlt 4,5 hónapos és még nem írtam meg a világra jöttét. Na most pótolom.

Ricsi ugye január 23-án született, császármetszéssel. Úgy kezdődött a dolog, hogy szivárgott a magzatvíz (én nem is voltam benne biztos, hogy az, ezért este helyett csak reggel mentünk a kórházba, jól le is lettem cseszve). Ott mondták, hogy na akkor irány a szülőszoba. Kaptam oxitocint (fájáserősítő). Nem nagyon hatott, nem jöttek a komoly fájások, és ráadásul amikor méhösszehúzódás volt, a baba szívhangja rosszabb lett, úgyhogy másfél óra után császár mellett döntöttek. Ricsi 11.50-kor született meg. Megmutatták és vitték őt a csecsemőosztályra engem meg az intenzív őrzőbe. 6 óra "pihi". Na akkor lassan kezdtem érezni... Nem részletezem, az első nap rettenetes volt, de komolyan napról napra jobb.

Másnap aztán lekerültem a gyerekágyas osztályra Ricsi meg hozzám. Azóta 0-24 ben együtt :-) Hétfőn jöttünk haza a kórházból, már a varratokat is kiszedték. Elkezdtük szokni egymást. Nagyrészt alszik-eszik üzemmódban volt. Kicsit össze volt nála keveredve a nappal meg az éjszaka, mert éjjel volt neki olyan periódusa, amikor kaja után nem alszik vissza, hanem nézelődik. Én meg ugye aludnék. A gyerek nem ismeri az órát, hol óránként kért enni, hol 4 óránként ébredt de ez mára már kialakult. Tejem beindult. Egyedül az alváshiány volt a probléma, mert a kórházban szinte semmit nem aludtam, itthon is csak órácskákat. Első héten anyu itt volt, meg Zoli is, aztán jöttek a kettecskén töltött napok.

Hát röviden ennyit Ricsi születéséről és az első napokról.