2010. március 26., péntek

13. és 14. hónap, avagy a fognövesztés non plusz ultrája







Irtó lusta naplóíró vagyok, mint látszik. Sajnos ez köszönhető annak, hogy igen csekély az életerőm mostanság. Richárd úrfi fogat növeszt és ez nála éjszaka 1-2 óránkénti keléssel és vonyítással jár. Már jónéhány kencét és fájdalomcsillapítót kipróbáltunk... inkább kevesebb, mint több sikerrel. 2 azaz kettő hónapja nem aludtunk egy jót. Most a gyerek durmol, én is akartam, de az egyik szomszéd, aki épp most döntött úgy hogy tésztaszedőt csinál a lakásából, nekiállt fúrni. Köszönjük Emese!






Az elmúlt két hónapban Richárd növögetett, hízogatott, fogalmam sincs hogy mennyit, mert már nem mérjük és védőnőhoz se hurcoljuk havonta. Majd a 15 hónapos oltásnál úgyis megmérik. Szóval paraméterek: kb 10 kg és kb 80 cm.






Tudományok: gajdolás (még mindig számunkra érthető szavak nélkül), mutogatás, kisautó tologatás, visszagurítás anyának, menés fel alá a lakásban és egyre bátrabban a szabadban is. Pár napja játszóterezünk, hintázás kavics és homoktapizás, gyűjtögetés a program. Meg újra találkozunk ismerősökkel, így gyorsabban telik a délután apa nélkül. Már csak egyszer alszik. Jó esetben 2 órát. Képeskönyvnézegetés fél percig köti le, utána kiveszi a kezemből és ő lapozgatja vagyis inkább gyúrja ezerrel. Kedvenc elfoglaltságai közé tartozik a cipekedés. Másfél literes üditő, kimustrált tepsi, vödör bármi csak jó nagy legyen. Aztán lehet a földhöz vagdalni és zajongani vele. Erre a tepsi különösen alkalmas. A gyermek szociálisan is fejlődik. Szélesen mosolyog jóformán mindenkire és villogtatja a csodás kék szemeit. Evés továbbra is problémamentes.... amíg éhes a gyerek és elég gyorsan lapátolom neki a kaját. Ha kevésbé éhes már, akkor belenyúl a kanálba és keni szét az ételt. Darabos kaját szépen eszi egyedül, de résen kell lenni, mert betolna egyszerre sokat is, amit aztán nem bír elnyammogni és fuldoklik tőle (apja nem is meri etetni szendvicskatonákkal).






És túl vagyunk az első betegségen is. Az egész családon végigsöpört egy hányós fosós. Zoli kezdte, aztán Ricsi hányt egyik este és fo.sott másnap. Aztán én zártam a sort. Na most megtudtam mi az igazi aggódás. A gyerek olyan gyenge volt, hogy leginkább feküdni akart, rongybabásat játszott. Szóva volt két rettenetes napunk. Ennek több mint egy hete, a gyereken semmi se látszik. Én talán fogytam kicsit, mert enni azt nem bírtam napokig rendesen.






Hát röviden ennyi. Semmi eget rengető nem történt, "csak" cseperedik a gyerek, okosodik és még mindig olllllyan széééép.