Drága kisfiam még mindig nem szeret nap közben alukálni. Pedig álmos, és nyűgös ha nem alszik kicsit nap közben. Viszont amikor leteszem ágyikójába és detektálja, hogy itt most nem játékról van szó először csak halkan, majd egyre hangosabban kifejezi nemtetszését. Nja meg tudom érteni. Egy komoly öt és fél hónapos férfinak annyi fontos tennivalója van, hogy feleslegesnak érzi a szundizást: össze kell gyűrni a popsitörlős zacskót, el kell kommandózni az íróasztalig, hogy ott jól beverhesse a fejét, meg kell rágcsálni mindent ami a keze ügyébe kerül, különös tekintettel a lábujjaira, és egyáltalán gyakorlni kell a ficergést mocorgást.
Készülünk jövő héten telkezni egy kicsit. Z. már most mondja, hogy tuti rosszul fogja érezni magát és különben is utálja az egészet és csak itthon tud pihizni. Szóval csak érzelmi zsarolással tudtam kiharcolni az az egy hetet: ne miattam menjünk, hanem a gyerek miatt, hogy ne a panelba legyen mááá egész nyáron. Ja és a telken egy összkomfortos ház van, a kábeltévé és a net az amivel kevesebbet tud, mint a lakásunk.... nekem tényleg pihenés ott lenni ... a pasit meg nem értem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése