Megint eltelt egy hónap, mióta utoljára írtam (nem vagyok valami szorgos). Richárd törpi herceg 10 hónapos lett, hogy rohan az idő. Már 75 cm magas és 8600 gramm nehéz. Megtörtént az első frizurázkodás is. Röpke háromnegyed óra alatt sikerült géppel lenyírni a ded 3 szál haját. Egész jól tűrte, anyja énekelt, verselt neki, apja meg nyírta. Naná hogy a gyereket legjobban az érdekelte mi zümmög apa kezében. Szóval most nagyon csini a kissrác sérója.
Egyre ügyesebb és okosabb. A pakolási szenvedély továbbra se hagyott alább. És iránya még mindig a kifelé és szét maradt. El és összepakolni még nem tud, de anya jó példával jár előtte és megmutatja, hogyan kell a játékos kosárba bepakolni. Nagyon vonzóak a konyhaszekrények is, nagyon izgisek a lábasok és fazekak, műanyag edények és reszelők. Egyre többet álldogál kapaszkodás nélkül és oldalazva igen gyorsan halad a bútorok mentén. Szóval hipp hopp el fog indulni két lábon :-)
Továbbra is gyarapszik a rajongótábora. Mostanában gyakran ugranak be az erkélyünkre a munkások vakolni, fúrni stb. Ahogy Ricsi meglátja őket startol az erkélyajtóhoz és haverkodik. A sétákat viszont nem élvezi, inkább méla undorral eltűri. Alig mosolyog, állati komolyan végzi a megfigyeléseit a babakocsiban trónolva. Lehet, hogy lefagy olyankor, nem tudom. Pedig most elég meleg is van, ahhoz képest, hogy november vége van. Kis huncut drágám. Nem nagyon akar új produkciót végrehajtani, se tapsi se pápá. Csak vigyorog ezerrel. Nem nagyon hagyja, hogy könyvből meséljek neki... majd ő tudja, és jól megrágja. Eddig csak a tányérkáját tudtam elmesélni, amikor megeszi a gyümit, akkor látszik az alján Micimackó, Malacka és Tigris a réten, nos ettől olyan széles mosoly jelenik meg az arcán.... Tündéri.
Az éjszakák vegyesek, van amikor reggel 6-ig nyikk sincs, de általában azért felébred és sokszor másfél órát nem tud visszaaludni, ilyenkor anya szíve meglágyul (no meg már baromira aludna tovább) és megszoptatja a gyermeket, akkor bealszik és reggel 8-ig meg se nyikkan.
Hát így nézünk mi ki most.