Az első karácsony egy 11 hónapossal

Eltelt a karácsony is. Richárd pedig betöltötte a 11. hónapot is. Karácsonyra persze mi nagyok nagyon készültünk. Ricsinek ajándékok után jártunk, agyaltunk. Nagy titokban 23-án éjjel díszítettük a fát. Ricsi reakciója minderre: totális közöny. Nem tátotta el a száját álmélkodva a csillogó fényekkel díszített karácsonyfa láttán, az ajándékok sem izgatták fel különösebben. A szentestét anyunál töltöttük, ott volt mindenki... kivéve aput. Ő rettenetesen hiányzott!

11 hónaposunk nem igazán büszkélkedhet újabb produkciókkal. Állni megáll kapaszkodás nélkül és pár bizonytalan lépést megtesz. Ha fogjuk egy vagy két kezét akkor megy is többet. De még mindig a négykézlábat preferálja. Előrelépés leginkább kajafronton tapasztalható. A botmixert tulképp nyugdíjba küldtük. Max villával törjük a kaját, de inkább csak apróra vágjuk. Nagyon ügyesen megeszik mindent. Kapott a karácsonyi menüből is: húsleveset, rántott halat ill. pulykát panír nélkül, töltött káposzta töltelékét. Díjazta a finom hazai ízeket.

Egyébként egy tünemény. Na jó vannak xar éjszakák, amikor sokszor kel, sírdogál stb. De van olyan is, egyre többször, hogy 8-8-ig sőt 9-ig alszik. Ránk fért. Kedvenc helye a franciaágyunk. Persze nagyon kell rá figyelni, mert felmászni szuperül tud, de le még nem igazán, max fejjel előre leesni.

10 hónapos ügyibogyó

Megint eltelt egy hónap, mióta utoljára írtam (nem vagyok valami szorgos). Richárd törpi herceg 10 hónapos lett, hogy rohan az idő. Már 75 cm magas és 8600 gramm nehéz. Megtörtént az első frizurázkodás is. Röpke háromnegyed óra alatt sikerült géppel lenyírni a ded 3 szál haját. Egész jól tűrte, anyja énekelt, verselt neki, apja meg nyírta. Naná hogy a gyereket legjobban az érdekelte mi zümmög apa kezében. Szóval most nagyon csini a kissrác sérója.

Egyre ügyesebb és okosabb. A pakolási szenvedély továbbra se hagyott alább. És iránya még mindig a kifelé és szét maradt. El és összepakolni még nem tud, de anya jó példával jár előtte és megmutatja, hogyan kell a játékos kosárba bepakolni. Nagyon vonzóak a konyhaszekrények is, nagyon izgisek a lábasok és fazekak, műanyag edények és reszelők. Egyre többet álldogál kapaszkodás nélkül és oldalazva igen gyorsan halad a bútorok mentén. Szóval hipp hopp el fog indulni két lábon :-)

Továbbra is gyarapszik a rajongótábora. Mostanában gyakran ugranak be az erkélyünkre a munkások vakolni, fúrni stb. Ahogy Ricsi meglátja őket startol az erkélyajtóhoz és haverkodik. A sétákat viszont nem élvezi, inkább méla undorral eltűri. Alig mosolyog, állati komolyan végzi a megfigyeléseit a babakocsiban trónolva. Lehet, hogy lefagy olyankor, nem tudom. Pedig most elég meleg is van, ahhoz képest, hogy november vége van. Kis huncut drágám. Nem nagyon akar új produkciót végrehajtani, se tapsi se pápá. Csak vigyorog ezerrel. Nem nagyon hagyja, hogy könyvből meséljek neki... majd ő tudja, és jól megrágja. Eddig csak a tányérkáját tudtam elmesélni, amikor megeszi a gyümit, akkor látszik az alján Micimackó, Malacka és Tigris a réten, nos ettől olyan széles mosoly jelenik meg az arcán.... Tündéri.

Az éjszakák vegyesek, van amikor reggel 6-ig nyikk sincs, de általában azért felébred és sokszor másfél órát nem tud visszaaludni, ilyenkor anya szíve meglágyul (no meg már baromira aludna tovább) és megszoptatja a gyermeket, akkor bealszik és reggel 8-ig meg se nyikkan.

Hát így nézünk mi ki most.

9 hónaposan

Bizony bizony Richárd elmúlt már 9 hónapos. Pont arra gondoltam, hogy már többet volt kint mint bent. :-) Aktuális paraméterek: 8350 gr, 74 cm a magassága :-) igen ez már nem hossz, hanem magasság, mert őurasága már többet álldogál mint nem. Foga 7 db van, 4 felül és 3 alul. Közepesen gázos nála a fognövesztés, most épp csönd van a témában.

Produkciók: igazából újabbak nem nagyon vannak. Az eddigieket(úgymint mászás, állás, oldalazva gyaloglás bútorok mentén, kajabálás, sikítozás stb) tökéletesítette. Legújabb, hogy oldalra fordítja a fejét és úgy szemléli a dolgokat illetve előszeretettel feszíti hátra magát, majd eldobom néha olyan hirtelen. Ja és hisztizik, de ezt csak akkor, ha a tv elől elhurcoljuk. Sajna még mindig nem tanulta meg, hogy nem szabad a tv-nél felállni és ütögetni. Hiába mondom neki, hogy már előre levonom a zsebpénzéből amit majd évek múlva fog kapni, ha tönkreteszi. Nem hatja meg ez sem.

Tanulunk tapsolni és pápázni. Egyelőre apának és nekem már nagyon jól megy, kisherceg meg nem érti, hogy mi azt szeretnénk, hogy utánozzon minket. Nem baj, majd előbb utóbb menni fog ez is. Az egyedül elalvás általában szokott sikerülni, néha több kevesebb bömbi kíséretében. Következő projekt az éjszakai szopizásról való leszokás. Mivel már vacsizik is Richárdom, van hogy alig szopizik lefekvés előtt és ha felkel éjjel akkor se kér cicit.

Kaják: gyakorlatilag mindent megeszik. Paradicsomos krumplival jártam úgy, hogy túl savanyú volt és nagyon rázkódott tőle a gyerek, úgyhogy hagytuk, legközelebb több cukrot raktam bele. Mostanában szoktatjuk a darabos kajához. Szokott majszikálni banánt, kölesgolyót, kenyérhéjat és ma evett ubit is. Hiába savanyú a koviubi nagy élvezettel szopogatja és harapdálja.

Hát kb ennyi van most Ricsivel. A házfelújítás meg még mindig ezerrel tart. Reggel fél 8-kor keltenek minket a munkások vagy fúrással vagy rádiózással...

8 hónapos négyfogú sajtkukac

Bizony bizony eltelt megint egy hónap. Richárd betöltötte a 8. hónapot. Paraméterek: 8200 gr, 72 cm (ez már magasság, mert a fiatalember egyre stabilabban áll). Fogak száma: 4. Tudomány: bárhol feláll, lassan már alig kapaszkodik, villámgyorsan mászik, szekrényajtókat kinyit, pakol ezerrel, az asztalt csapkodja, nagyjából egyedül elalszik, néha 10 perc alatt nyikk nélkül, néha 45 perc szenvedéssel.

Igen igen, ez a mostani projekt, az egyedül elalvás, néha azt hiszem, hogy tök jól haladunk, néha meg csődnek érzem, mert nagyon tud sírni a drága, de én gonoszanyu vagyok és csak időnként megyek be magvígasztalni, a ringatásnak vége (na jó éjszaka ha nem alszik vissza szopizás közben, akkor még folyamodunk ehhez a módszerhez).

Ezen kívül imád hintázni, nem nagyon zavartatja magát a mostanra állandósult fúrás miatt. Én természetesen nem tudok nap közben aludni, mert olyan érzésem van, mintha az agyamban fúrnának. Merthogy panelprogramos házfelújítás van ám nálunk. Ez egész napos fúrással, kopácsolással jár. Még szerencse, hogy Ricsi símán elalszik akkor is, ha pont alattunk fúrnak.

Ja és emlékezzünk meg anyáról, vagyis rólam is. Mert Richárd 8. hófordulója egyben az én 31. szülinapom is. Apánk nagyon aranyos volt, reggel korán ment dolgozni, de addigra elrejtette az ajándékokat a lakás különböző pontjaira (pl. a reggeli almás táska mellé :-))) Kaptan három nagyon szép ezüst gyűrűt és egy láncot. Annyira tetszenek, Z. tud valamit, nagyon jó ízlése van! Imádjuk.

És íme néhány kép a nagyon komoly 8 hónaposról.

A harmadik fog

Jelentem kibújt a 3. foga is a fiatalúrnak. Emiatt volt pár sokszor ébredős éjszakánk, de végre kibújt, persze nyilván követi majd a többi is, úgyhogy ezzel még koránt sincs vége.

Ezen kívül egyre többet álldogál. Mindenre felkapaszkodik, főleg arra amire nem kéne pl. tv asztalka, nem stabil szék ilyesmi. Jó nagyokat szokott zakózni, de vígasztalható egy kis dajkálással hamar. Egyébként továbbra is egy tünemény. Egyre többször kacag, ha játszunk, és olyan széles mosollyal fogadja az anyját.... óóóó majd elolvadok tőle. Ja és egy dumagép. Nagyon sokat dumál a maga Ricsi nyelvén és sikítozik, mintha nyúznák.

Két napot pedig anyunál vendégeskedtünk, mert a házban megkezdték a panelprogramos felújítást és ablakot cseréltek nálunk. A hadiállapotot így máshol bekkeltük ki. Persze még koránt sincs vége... lesz még fűtötest csere, szigetelés, erkélyátalakítás. Szóval megy a fúrfarag, kopácsolós egész nap. Manó eddig jól viselte, csak néha sírt fel nappali alvásai közben, de ez a foga miatt is lehetett.

Legújabb móka pedig a hintázás. A mellékelt kép önmagáért beszél.

7 hónapos és már áll

Bezony, bezony. Richárdunk betöltötte a 7 hónapot. Paraméterek: 7590 gr kb. 70 cm (nem tudjuk házilag megmérni).

Produkciók: ülés stabilan akármeddig, mászás akárhova, akár akadályokon át, felállás anyába vagy járókába kapaszkodva, pakolás szatyorból ki, turkálás szemetesben (ha hagynám), dvd lejátszó ki be kapcsolása (véletlenül), rázogatás, csapkodás, áhitatos reklámnézés, fürdőszobaelárasztás, papucslopás.

Táplálkozás: különböző főzelékek, különböző lelkesedéssel (pl. borsó nagyon csúszik, cukkini is elmegy, répát köszi nem kérjük), barack, alma-banán akármennyi, sárgadinnye nem nyami. De persze szopi az még mindig kell, akármennyit is fogyasztott az említett étkekből. Nem baj, ráérünk, tejem meg még van jócskán. Inni kizárólag vizet adok neki (forralt csapvizet) semmi tea, meg gyümölcslé (azért majd fog ezeket is kapni, de csak cukor nélkül, szigorúan).

Ja és a fórumon Richárdom bezzeg gyerek lett. Mozgás fejlődésben eminens a drágám (bár az elalvásban lenne ilyen profi) és amikor a zenebölcsiben találkozunk, akkor mutatják a manóknak, hogy nézzék Ricsit, hogyan kell mászni, ülni stb. És nekem annyira de annyira hízik a májam :-)))) Olyan jót mosolyogtam a minap a parkban. Anyukák kb másfél éves gyerkőkkel mondják nekem, hogy óóóó hát a te fiad még csak fél éves, akkor még csak fekszik, de jó neked.... Ahhhha Ricsi mindent csinál, csak nem fexik (max álmában, bár akkor is elég aktív, nem nagyon van az ágyikójának olyan négyzetcentimétere amit reggelre nem barangol be alvásközben vagy már felébredve).

Egyébként egy tündér, vasárnap példásan viselkedett a Mesterségek ünnepén, babakocsiban volt jó fél napot és vígan alukált meg nézelődött. Tegnap meg a dokim rendelőjében bűvölte el a nagyérdeműt. Szóval ismét májhízást kaptam. Mi lesz ebből???

Elfoglaltságok

Richárd eddig sem volt tétlen, de mióta megtanult egyedül támaszték nélkül ülni, mindkét keze felszabadult. Így mind a két kezét tudja frankón használni: csapkodásra, ütögetésre, rázásra, és persze szopogatásra. Amikor épp nem ücsörög és babrálgat, akkor feltétlenül fel kell derítse a lakás azon pontjait, ahol olyasmi van amivel igazán nem kéne játszon. Így anya szájából napjában 1077-szer hangzik fel a Ricsi ne, nem szabad.... Ja és mászni is egyre professzionálisabban tud, volt már hogy aszittem eltűnt a gyerek mert egy pillanat alatt a szoba másik sarkába teleportálta magát (na jó odamászott). Ezen kívül Richárdnál a háziasság jelei is kezdenek mutatkozni, nagyon szívesen pakol kifelé szatyrokból és erős vonzódást érez a szemetes iránt is (remélem ha nagyobb lesz, akkor majd nem fogja elengedni füle melett a "vidd le a szemetet!"felszólítást).

És persze fiú a gyermek úgyhogy a focilabda (egy minatűr manóméretű kiadásban ugyan) de nagy sláger újabban nála.

Már egyedül ül

Igen, igen. Pár napja egyre többet és többet megül Richárd támaszték nélkül. Párszor még el elbillen, de ügyesen támaszt akkor a kezével. Szóval nagyon büszke vagyok rá megint és még mindig.

Ja igen és a mászása is fejlődik. Kezdi egyre szabályosabban és gyorsabban csinálni ... úgyhogy jajjj nekünk.

Viszont nem hajlandó enni. Hogy a meleg a foga vagy mi az ok még nem jöttem rá. Most trükközünk: tv nézés közben etettem és már kb 3 kanállal megevett a nagyon finom alma banán kombóból. Próbáltam hígabbra, sűrűbbre, melegebbre, hidegebbre csinálni a kájt nem jött be. Most a ritkább étkezéssel fogunk próbálkozni... hátha... mert enni azrét kell.

Félszülinap, nyaralás

Bizony bizony. Rohan az idő. Richárd fél éves lett. Hivatalos paraméterei: 7010 gramm, és 67 cm. Amiket tud: négykázlábra áll (bocsi négykéztérd, a Hugi mondta ez a hivatalos neve ennek a póznak), kiül oldalra és egy kézzel támaszkodik, valamint kinyújtja a lábát és négykézlábra áll, nyusziugrásban közlekedik (elég gyorsan), hangoskodik, hisztizik. Amit eszik: kb. 90% anyatej, ezen kívül barack, alma, krumpli és most kezdjük csak igazán. Nagyon szépen eszik egyébként, nyitogatja a száját és nem köpköd (na jó ha anya finit kotyvaszt akkor miért is tenné).

És voltunk Szigetszentmártonban telkezni egy hetet. Ez volt a nyaralás. Apa nem igazán élvezte, nem bírja a meleget és a legyeket. Manócska annál inkább. Pancsolás, nagy alvások a babakocsiban, na meg hétvégén még jött két rajongó (nagynéni és nagymami) volt ki dajkálja. A viharokat átaludta majdnem, én nem. Elég zaklatottak voltak az éjszakák, úgyhogy itthon pihenjük ki a nyaralást. Próbáljuk átvészelni a kánikulát: séta délelőtt délután meg pancsolás a kádban, redőnyök lehúzva.

Jaaa és Manó önveszélyes lett, ezért felállítottuk a járókát. Szóval ha egy pillanatra is kimegyek a szobából Ricsi megy a dutyiba. Elég jól viseli, eljátszik ott is szerencsére.

Csak szundizni ne kéne...

Drága kisfiam még mindig nem szeret nap közben alukálni. Pedig álmos, és nyűgös ha nem alszik kicsit nap közben. Viszont amikor leteszem ágyikójába és detektálja, hogy itt most nem játékról van szó először csak halkan, majd egyre hangosabban kifejezi nemtetszését. Nja meg tudom érteni. Egy komoly öt és fél hónapos férfinak annyi fontos tennivalója van, hogy feleslegesnak érzi a szundizást: össze kell gyűrni a popsitörlős zacskót, el kell kommandózni az íróasztalig, hogy ott jól beverhesse a fejét, meg kell rágcsálni mindent ami a keze ügyébe kerül, különös tekintettel a lábujjaira, és egyáltalán gyakorlni kell a ficergést mocorgást.

Készülünk jövő héten telkezni egy kicsit. Z. már most mondja, hogy tuti rosszul fogja érezni magát és különben is utálja az egészet és csak itthon tud pihizni. Szóval csak érzelmi zsarolással tudtam kiharcolni az az egy hetet: ne miattam menjünk, hanem a gyerek miatt, hogy ne a panelba legyen mááá egész nyáron. Ja és a telken egy összkomfortos ház van, a kábeltévé és a net az amivel kevesebbet tud, mint a lakásunk.... nekem tényleg pihenés ott lenni ... a pasit meg nem értem.

Zenebölcsi, két fog, erzsébeti bandázás, forgás kúszás mászás

Így jár aki ritkán blogol... egy hozzászólásba kell belesűríteni több nagyon fontos izgalmas eseményt. Vegyük akkor nagyjából kronológiai sorrendbe:

Richárd 5 hónapos és 2 napos korában kinövesztette első fogát rá egy hétre a másodikat is. Érdekes módon a gyermek nem a fog áttöres előtt nyűgös, hanem utána (ő még nem olvassa a szakkönyveket).

Kb. ezzel egy időben a ded megtanulta a hátról hasra fordulást is, négykézlábra áll és valami kúszás és mászás kombinációjával tud haladni. Ennek köszönehtő, hogy nem lehet egyedül hagyni, mert felderít és mindent megnyalogat ami az útjába kerül, szóval semmi sincs biztonságban kutyus magasságban.

Társasági életünk is zajlik. Múlt szerdán zenebölcsiben voltunk Kamilkáékkal, Sesesziékkel és Pattikáékkal. Manóci jól viselte, szokásos megfigyelő magatartását vette fel. Énekelgettünk körbejárkáltunk, nekem tetszett Ricsi pedig nem tiltakoztunk, úgyhogy megyünk még :-)))

Aztán csütörtökön voltunk odaát Erzsébeten bandázni, közösen tologatni. Nagyon jó volt egyet bandázni Siáékkal, Aithráékkal, Kamilkáékkal és Sia tesóékkal. Ricsi majdnem végig szunyált... szóval ő még nem igazán társasági lény... na majd edzük.

Az első fog

Igen igen, kérem szépen: Richárd csatlakozott az egyfogúak táborához. 5 hónapos és 2 napos korában a hajnali nemalvós reggeli tornázós hancúr közben fedeztem fel, hogy kibújt a jobb alsó nagymetszője. Az éle már kint van. Nyűgös persze nem a fog kibújása előtt volt hanem most utána az.... lehet jön a második számú....

Ricsi 5 hónapos

Nem vagyok valami szorgos blogíró. De most ugye hónapfordulója volt Richárdunknak úgyhogy ildomos beszámolni a paraméterekről és produkciókról. Tehát: Kiffiam 6340 gr 68 cm (házi mérés). Hasról hátra fordulást gyakorolja néha néha, de hátról hasra továbbra sem fordul át, viszont kitekerdik és csak nagyon picike kellene az átforduláshoz. Új, hogy négykézlábra áll és hintázik kicsit. Már képes helyváltoztató mozgásra is, nem is tudom hogyan, valami kúszás félével. Tehát már semmi sincs biztonságban ami a földön van. Egyelőre még mindig anyatejen él a gyermek. Párszor már kóstolt alma ill. baracklevet, csak hogy szokja. Lelkesedése elég mérsékelt.

Tegnap végre belátogattunk apa dolgozójába, na hát ott is mint mindenhol nagy sikere volt a gyereknek, milyen szép, milyen nagy, milyen aranyos stb stb az én mellem meg dagad a büszkeségtől ezerrel.

A gyerek alvókája elég rapszódikus. Nap közben néha hisztizik amikor lerakom aludni, pedig láthatóan álmos, máskor meg kis nézelődés után alukál másfél órát (pl. most is, azért tudok blogolni). Éjszakai alvás egész normális, néha még hajnalban is visszaalszik és akkor szunya van fél 9 -ig is akár.

Hét végén voltunk Tihanyban. Apa konferenciázott. Tervek szerint mi addig strandoltunk volna. Nos az időjárás ezt nem engedte, úgyhogy Balcsi parti sétálás és ücsörgés lett belőle. Minden esetre jól éreztük magunkat. Persze idegen helyen az alvás nem volt az igazi, Manócsk a fél éjszakát közöttünk töltötte. Nem baj, majd a telken gyakoroljuk a máshol alvás művészetét. Mert igen igen bizony apát sikerült rábeszélni, hogy egy hétre lemenjünk Szigetszentmártonba "nyaralni". Már nagyon várom. Remélem az idő is jó lesz.

És íme egy kép az öthónapos kissrácról:

Ricsi születése

Húúú nagyon le vagyok ám maradva. Ricsi már elmúlt 4,5 hónapos és még nem írtam meg a világra jöttét. Na most pótolom.

Ricsi ugye január 23-án született, császármetszéssel. Úgy kezdődött a dolog, hogy szivárgott a magzatvíz (én nem is voltam benne biztos, hogy az, ezért este helyett csak reggel mentünk a kórházba, jól le is lettem cseszve). Ott mondták, hogy na akkor irány a szülőszoba. Kaptam oxitocint (fájáserősítő). Nem nagyon hatott, nem jöttek a komoly fájások, és ráadásul amikor méhösszehúzódás volt, a baba szívhangja rosszabb lett, úgyhogy másfél óra után császár mellett döntöttek. Ricsi 11.50-kor született meg. Megmutatták és vitték őt a csecsemőosztályra engem meg az intenzív őrzőbe. 6 óra "pihi". Na akkor lassan kezdtem érezni... Nem részletezem, az első nap rettenetes volt, de komolyan napról napra jobb.

Másnap aztán lekerültem a gyerekágyas osztályra Ricsi meg hozzám. Azóta 0-24 ben együtt :-) Hétfőn jöttünk haza a kórházból, már a varratokat is kiszedték. Elkezdtük szokni egymást. Nagyrészt alszik-eszik üzemmódban volt. Kicsit össze volt nála keveredve a nappal meg az éjszaka, mert éjjel volt neki olyan periódusa, amikor kaja után nem alszik vissza, hanem nézelődik. Én meg ugye aludnék. A gyerek nem ismeri az órát, hol óránként kért enni, hol 4 óránként ébredt de ez mára már kialakult. Tejem beindult. Egyedül az alváshiány volt a probléma, mert a kórházban szinte semmit nem aludtam, itthon is csak órácskákat. Első héten anyu itt volt, meg Zoli is, aztán jöttek a kettecskén töltött napok.

Hát röviden ennyit Ricsi születéséről és az első napokról.

Mostanában

Elég rég nem írtam. De most az aktualitásokat fogom összefoglalni. Aztán majd visszakanyarodok oda, ahol tartottam. Egyszer majdcsak összeér a kronológia.

Nos Richárd szombaton betöltötte a 4 hónapot. Pénteki hivatalos mérés szerint 5710 gr és 64 cm (10 centit nőtt születése óta). Szóval amolyan nyúlánk típus, kis sportos alkat. Szeme még mindig kék és a haja is szőkés, de a doki mondta, hogy még változhat a szemszíne is úgyhogy ne éljem bele magam még, hogy egy kis Robert Redfordom van.

Trükkök, amiket már tud: hason kinyomja magát és hosszan nézelődik. Hasról átfordul hátra mindkét irányba (hátról hasra még nem, de ráutaló magatartást már tanúsít). Egyre többféle hangot képes kiadni, szeret "beszélni". Néha igen hangosan rikkantgat. Szereti, ha mondókázok vagy énekelek neki (na ezt csak és kizárólag akkor követem el, ha kettesben vagyunk) ő is be szokott kapcsolódni. Alvásilag is egész jók vagyunk. Ha épp megfelelő időben kapom el és rakom be a kiságyába akkor elalszik egyedül is, egyébként némi susogás és hátsimi segítségével.

Éjszaka egyszer szokott kelni általában kajálni. Foga még nincs, de nagyon nyálzik és tömi a kezét a szájába. Kezeit egyre jobban használja, legcukibb amikor felhúzza a vállát és úgy tördeli a kezeit, és mindehhez ezerrel vigyorog. Még egyelőre csak anyatejen él szerencsér, volt némi para, hogy keveset hízik, de aztán belehúzott. Lassan elkezdjük majd az almalét stb-t kóstolgatni, (pszt csak a védőnő meg ne tudja, mert a mániája, hogy 6 hónapos koráig semmmmit csak anyatejet), kíváncsi leszek hogy fogadja az új ízeket. Vizet pl pohárból tök ügyesen iszik.Próbáltuk cumisüvegből is, arra nagyokat mosolygot, nem igazán tudta mit kell vele csinálni.

És persze nagyon nagyon fontos történés, hogy tegnap végre végre megvettem életem első autóját. Egy bordó 10 éves Skoca Feliciát. Aranyos ki autó, vezetni is jó. Egyelőre gyakorolnom kell a vezetést, mert hétvégén nagy útra készülünk, megyünk Vácra fórumtalira. Én nagyon várom már.

Az a csodás 9 hónap

Tényleg csodás volt. Annyira vártam már, hogy anyuka lehessek, hogy tényleg csodásnak éltem meg. Persze voltak reggeli rosszullétek és a Rennie jó barátom volt a vége felé, de semmi súlyos terhességi tünetem nem volt. Nagyon fitti voltam. Jártam tornázni és egészen november közepéig dolgoztam is. Tovább is bírtam volna, csak már kedvem nem volt, annyira máshol járt az agyam.

Először a hugom tudta meg a jó hírt. Nem bírtam magamban tartani, na meg ő a vesémbe lát. Aztán elmentem a dokimhoz, minden rendben. A dokitól hazafelé felhívtam anyuékat, persze nem vették fel, hogy erre járok beugrom. Úgyhogy csak úgy beállítottam. Vacsi közben mondtam meg, hogy úton a 3. unokájuk. Nagyon örültek. Anyu már kezdte is tervezni a baba kötött takaróját.

Aztán elmondtuk a sógornőmnek is. Magán kívül volt az örömtől. Most pedig Ricsi és Szilvi között dúl a szerelem.

Pocakom pedig csak nőtt és nőtt. Náhány élesszemű kollégám ki is szúrta már jó korán (nem a pocakból, hanem mert olyan más lettem). Torkomban dobogó szívvel mondtam el a 12. hét után a főnökömnek. Aki hihetetlenül jól fogadta, nem győzött gratulálni.

Teltek múltak a hetek. Csatlakoztam egy fóromhoz, ahol olyan kismamik voltak, akik szintén januárra várták a babájukat. Életem egyik legjobb döntése volt. Annyit segítettünk egymásnak és még most is sok hasznos dolgot tudunk meg egymástól. Együtt sírtunk együtt nevettünk és izgultunk mindenkiért.

Kb a 19. héten kezdtem érezni Pöttömkét. Akkor már tudtuk hogy fiú lesz, de persze ez csak akkor tutibiztos, ha már kibújt. Szóval ezért volt ilyen uniszex neve. Később egyre jobban és jobban. Csodálatos volt érezni, hogy valaki mocorog bennem. Persze ezt a mocorgást nem nagyon mutatta meg másnak. Zoli csak sokkal később érezte, amikor már nagyon intenzív volt.

És csak gömbölyödtem gömbölyödtem. Csodás élmények voltak az ultrahangok, amikor hallhattam a kisfiam szívdobogását és megmondták, hogy minden rendben van vele. Voltunk 4D-s ultrahangon is. Zolit én még olyan fülig érő szájjal sose láttam mint akkor. A dvd-t körülbelül a fél város látta, olyan büszkén mutogatta.

Szóval várakoztam és próbáltam elképzelni milyen lesz, ha már hárman leszünk. Már akkor tudtam, hogy igazából előre nem lehet elképzelni ilyesmit. Csak akkor amikor már a kezemben tarthatom a gyerekemet. De amikor már tényleg megszületett Ricsi, még akkor sem igazán fogtam fel, akkor se éreztem rögtön, hogy ez mekkora változás.

Történt még más is ez alatt a 9 hónap alatt. Apu beteg lett, megműtötték, kezelték, ami nagyon megviselte, de bíztunk... Karácsonykor azt sem engedte, hogy kép készüljön róla, annyira maga alatt volt. Aztán januárban kórházba került. Pontosan nem tudni mi volt a baja. Január 12-én reggel jött a telefon... apu meghalt. Már nem tudta megvárni a kisunokáját. Mindenkit padlóra tett a dolog, értem meg mindenki aggódott. Nagyon lassan dolgozza fel az ember az ilyesmi, valószínű bennem is a kisbabám tartotta a lelket. De tudom apu most is velünk van és onnan fentről figyel és vigyáz ránk.

Közben jártunk már hetente 2szer CTG-re, egyre erősebb volt a várakozás bennem. Ricsi meg elég későn fordult be, úgyhogy a császármetszés mint Damoklész kardja lebegett felettünk. De befordult, úgyhogy hatott a rábeszélés ;-) Szóval eltelt 39 hét. Ami nagyrészt szuper jó volt. Imádtam várandós lenni. (annyi mindent tudnék még írni erről az időszakról, bkv-zós élményeimet, kismamatárnásat, kollégák aranyos beszólásait, az álomkórosságot, a gyomorégést stb. talán majd menet közben megemlékezem ezekről a szösszenetekről is).

Gyerekünk lesz

... nem jött meg. Persze ez nálam szokott csúszni, á úgyse... Aztán még pár nap és még mindig nem. Egy pénteki napon vettem tesztet. Szombaton nem bírtam sokáig aludni, valamikor hajnal 5-kor teszteltem. Pozitívat. Zoli még aludt javában, mit sem sejtve. Én leültem mellé a fotelba, néztem hogy alszik és örömömben sírtam. Nem bírtam ki felébresztettem és az orra alá dugtam a tesztet.

Először fel se fogta mi van. Aztán azt mondta, ilyen hírre kelni.... És persze még hónapokig fel se fogta, hogy apa lesz.

Akkor május volt. Tehát ez egy éve történt. Ez alatt az egy év alatt rettentő sok minden megváltozott. Tragédia és boldogság. Volt minden.

Legyen gyerekünk...

Az úgy kezdődött, hogy Zolimmal már évek óta együtt voltunk, 2 éve együtt is éltünk, és én már mondogattam, hogy jó lenne egy gyerek. Apjuk elég alaposan megfontol mindent úgyhogy benne ez az elhatározás is később érett meg (az összeköltözés is úgy volt, hogy én mondogattam mondogattam, aztán egyszercsak előállt az ötlettel, mintha ő találta volna ki :-)). Egyszercsak azt mondta, hogy na mostmár lehet.

Nja, de ez nem megy ám ilyen könnyen. Eltelt 11 hónap az elhatározástól Pöttömke pocakba költözésééig. Először még csak lesz ami lesz, minden rákészülés nélkül egyszerűen csak nem vigyáztunk. Aztán némi önmegfigyelés, ilyen olyan tesztelgetés és semmi. Ezekkel is felhagytunk. Majd jön, ha jönni akar. Aztán újra nekibuzdultam a hőmérőzésnek, tesztelésnek... És pont akkor amikor marhára nem is számítottam rá ...

Blogoljunk

Párszor már belekezdtem a blog írásba, aztán valahogy feladtam. De most erős a motivációm. Kisfiamnak, Ricsinek szeretném megörökíteni születése történetét és azt ami vele/velünk történik. Manócskám már 3,5 hónapos, úgyhogy először is visszaemlékezések következnek valahol onnantól, hogy eldöntöttük apjával, hogy akkor mostmár jöhet a gyerek :-)